HTML

sapere aude

Mindenről és semmiről, a világról és a világomról, vonzásokról és taszításokról, jóról és rosszról, kételkedésről és bizonyosságról, csendről és lármáról, zsarnokságról és szabadságról, az emberről és a közösségről.

Friss topikok

  • krecsigabi: Sziasztok! Remélem, nem szólok túl későn, illetve elolvassátok időben. A Special Guest összeállt n... (2011.05.28. 11:27) One Wild Night
  • pálinkabarát: Régi ugyan a bejegyzés, de kell írjak. Tegnap előtt jöttem haza Libánból, ismét csodálatos volt! ... (2008.11.03. 23:49) Volt egyszer egy vadkelet
  • Laci: :)) Egy jót röhögtem!!! A nagy komolyságban épp az ilyen ártalmatlan balesetek hiányzanak:)) TIP... (2008.04.18. 12:42) Irredenta húsvéti nyúl
  • Julia: A mindenit...ezt jol megirtad vala... Gratula. (2008.02.25. 19:45) Irány a parlament!
  • Pesot: Kedves Zoltán! Köszönöm a kommentet. Az interneten már jó ideje ezt a nevet, a Pesotot használom. ... (2008.02.01. 14:34) Üdvözlés helyett

Linkblog

Volt egyszer egy vadkelet

2008.05.16. 18:51 :: Pesot

Egy térség modernizációjának elengedhetetlen feltétele a fejlett infrastruktúra. Nincs ez másként Székelyföld, szűkebb pátriám a Gyergyó-medence esetében sem. Mióta az eszemet tudom, szülőfalum Gyergyóújfalu lakói, a régió lakossága és a vidékre vetődött turisták no meg jómagam folyton-folyvást abban reménykedtünk, hogy a Gyergyószentmiklós-Székelyudvarhely útszakasz, a libáni út valamikor ismét járhatóvá fog válni. Járni addig is lehetett rajta, tankkal, úthengerrel meg Daciaval, de válalkozó szelleműek nyugati autókkal is nekivágtak a hadak útjának. A festői szépségű útszakasz sok egyéb sorstársához hasonlóan a rendszerváltás áldozatává vált. Az úttest holdbéli tájakat idézett, 30-40-nel csak télen lehetett közlekedni rajta mikoris a nagy hómennyiség betemette a sötéten éktelenkedő kátyukat. Aztán oly sok reményteljes sóhaj, töménytelen mennyiségű szitokszó és átkozódás meghallgatásra találtatott. Ha nem láttam volna, nem hinném. Előtte hallottam, de csak legyintettem. Hányszor ígérték...

A minap arra jártunk. Jó 15 éve volt, hogy a libáni úton négyes fokozatba lehetett kapcsolni.  Majdhogynem könnyeket hullajtottam. A család örökségét képező erdős, kaszálós területen jóízűt falatoztunk. Sült szalonnát meg veres hagymát (nem lilát) úgy, ahogy illik. Na meg, ahogy szeretjük. Emlékszem, annak idején az átkosban még sok újfalvi portán élt a kétlaki életmód hagyománya. Télen bent a faluban, tavasztól őszig pedig kint, Libánban élt a lakosság egy része. Nyáron folyt a takarmányozás, szénabegyűjtés. A szalonnabőr ropogtatása közben eszembe jutottak azok a régi nyári éjszakák, tábortüzek, hajdani öregek talán igaz sem volt meséi, a családi legendárium örökzöld történetei. A kommunizmus szorításából, a nélkülözésekből, a nyolcvanas évek fojtó légköréből  semmit sem érzékeltem, gyermekien, önfeledten élveztem azokat a nyarakat, a fenyvesek tövében, a vadon ölén eltöltött napokat, heteket. Ott szívtam magamban mindazt, ami ma vagyok, amiről biztosan tudom, hogy nélküle sokkal kevesebb lennék.

Most, hogy annyi idő után minőségi út vezet át a Libán-tetőn, ahol a nóta szerint "úgy sírnak a fák", úgy érzem egy korszaknak örökre vége szakad. A folyamat éppen a rendszerváltáskor indult be, amikor az állami javak szabad prédává váltak. Mindenki vitt minden mozdítanivalót. Nem volt ez másként a fa, az erdő esetében sem. Az érintetlen ősrengetegek ritkulni kezdtek, majd az erdős területek magánkézbe való visszajuttatását követően a gátlástalan fatolvajlás elképesztő méreteket öltve folytatta romboló tevékenységét. Manapság, ha pihenni szeretne az ember, kint a fenyvesek és bércek nyújtotta harmóniában kis időre egyedül szeretne lenni, úton-útfélen láncfűrész zaja, traktorok zúgása, fejszék csattogása zavarja meg a csendet. Azt a nyugodt, békés milliőt, amely végleg elmúlt, nincs tovább.

Ugyanakkor örülnöm kellene, hisz a régóta várt útjavítás felértékeli az útmenti területeket, befektetőket vonz a lélegzetelállítóan gyönyörű vidék, fellendül a turizmus, ezáltal munkahelyek létesülnek, növekszik a község jóléte, emelkedik az életszínvonal. Igen,  ezek jogos elvárások (lennének), mégis nosztalgiával tekintek a múlt egy részére és végérvényesen eltemetem mindazt, ami volt. Hisz a gazdasági fellendülés elengedhetetlen velejárója a rohamos építkezés, a tőkekoncentráció, a rohanás, a pénznek és jövedelemnek minden más (érték) fölé való helyezése. Nem adok 10 évet és az egykori kis, csendes Libán-tetőből nyüzsgő turisztikai célpont lesz, ahová kényes nyugatiak jönnek, hogy meg is tapasztalhassák, hogyan is éltek, élnek nomád életmódot a székelyek. A régiónak minden természeti adottsága megvan ahhoz, hogy versenyre kelhessen a svájci, osztrák, olasz hegyvidéki térségekkel. Infrastruktúra úgy néz ki lesz, fáink megfogyva bár, de törve nem állapotban vannak, hitem pedig ingatag. Félő, hogy nem lehet egyik napról a másikra leszámolni a famaffiával, félő, hogy az ingatlanspekulánsok kijátsszák  a jóhiszemű gazdákat és folyni fog tovább az angol ipari forradalom korát idéző demokratikus piacgazdaságnak nevezett rablógazdálkodás. Akinek kis esze van kihasználja a kiépülőben lévő infrastruktúra adta lehetőséget és a turizmusba fektet. És elfelejti, hogy hajdanán létezett egy vadkelet. Oszt talpon marad vagy elbukik. Minden a láthatatlan kéztől függ. Székelyföldi vonatkozásban nem annyira Adam Smith, hanem a korrupcióban érdekelt személyek  láthatatlan keze pacsizik.

Mit is siratok tulajdonképpen? Paradox módon a kráterekkel borított utat, amely  a fatolvajoktól nem is, de a turisták hadától védte a sokat látott vidéket, az erdőségeket -már, mi megmaradt belőlük- melyekre rászakad(t) az emberi kapzsiság. Olyan személyes érzelmeket és emlékeket,  romantikus hőstörténeteket, amelyek  a felhőtlen, gondtalan és boldog gyerekkorral együtt végleg a múlt fakó, megsárgult lapjairól köszönnek csak vissza. Öregszem, vagy mi a szösz. Jöjjön hát, aminek jönni kell!
Az érzelgősség persze nem egyéb, mint nosztalgia, egy memento mori. Rekviem egy letűnt korszakért.

Tisztában vagyok vele, hogy a térség felvirágoztatásának egyetlen útja a környezeti adottságok kihasználása. Azonban, amit hangsúlyozni szerettem volna az, hogy a természeti kincsek mértéktelen, egyoldalú kiaknázásával -stílszerűen fogalmazva- magunk alatt vágjuk a fát. És természetesen semmi bajom a turistákkal, jöjjenek minél nagyobb számban, költsenek minél többet, hisz ez a lényege a turizmusnak, általuk fejlődhet a régió. Csupán érzékeltetni akartam, hogy általuk gyökeresen más jelentéstartalmat fog kapni mindaz, amit Tiszásnak, Libánnak vagy Veresbükknek nevezünk. Az újonnan felcseperedő generáció képviselői számára pedig a felsorolt elnevezések teljesen mást fognak jelenteni, mint azoknak, akik  egy más, viszontagságokkal teli időszakban, verejtékezés  közben arról álmodtak, hogy hátha gyerekeiknek, unokáiknak egyszer jobb lesz.

Közösségi összefogással, érdekegyeztetéssel, hosszú távú községfejlesztési tervvel, a jogszabályok betartásával és betartatásával igenis lehetne olyan sikereket elérni, amelyekről szüleink, nagyszüleink álmodtak.

illusztráció: Peter Mitchev - Nostalgy

6 komment

Címkék: libán gyergyóújfalu

Irredenta húsvéti nyúl

2008.04.17. 21:35 :: Pesot

Na most mondja valaki, hogy Romániában tombol a magyarellenesség. Tudvalelőleg Koszovó függetlenségének kikiáltását követően majd összekakilta magát a román média ijedtében, hogy most már Erdély, de legalábbis Székelyföld következik a sorban. Ismerősök, barátok számoltak be arról, hogy a munkahelyükön a román nemzetiségű kollégák minden alkalmat megragadnak a kötekedésre, félre nem érthető célzásokkal hozzák tudomásukra, hogy Romániában habár felül az autonómia árja, azért a román nemzet az úr.
Mától kezdve minden soviniszta, magyarellenes diskurzusnak vége.

Ugyanis a húsvéti nyuszi fogta magát és a magyar Szent Koronát pingálta a tojásokra a román-magyar megbékélés jegyében. A hír igaz, nem kell ám rajta meglepődni. Történt ugyanis, hogy az erdélyi áramszolgáltató, az Electrica Transilvania kedveskedni szeretett volna ügyfeleinek a közelgő ortodox húsvét alkalmából és a kiküldött számlák hátuljára ünnepi köszöntőt vésetett. Mindezt egy fotó kompozícióval is überelte, amely egy nagy halom írott pirostojást ábrázol. Most ugrik a majom, akarom mondani a nyúl a vízbe. A nyüzsgés közepén az egyik tojás, ha hiszik,ha nem a magyar Szent Koronát ábrázolja. A számlákat hat megye -Fehér, Brassó, Kovászna, Hargita, Maros, Szeben- mintegy 1.033.700 felhasználójának kézbesítették.  

A Gardianul román napilap terjedelmes írásban kel ki az irredenta üdvözlőlap/számla ellen és a felelőssök fejének nyakuktól való
mielőbbi elválasztását szorgalmazza. Az Electrica köszöni szépen mossa kezeit, mondván a dizájn elkészítésévell egy külső céget bíztak meg, így az a felelős a galád, a román nemzet szent és sérthetetlen területi egységét veszélyeztető szimbólum mindennemű következményeiért.

Választási év lévén az egész politikai elit kikelt a képéből, sürgős vizsgálatot követelve a hazán esett szégyenfolt mielőbbi kitisztítását illetően. A politikai pártok közül egyedül az RMDSZ nem kommentálta a történteket, mondván hagyják már őket az ilyen holmi korona ügyekkel. Gheorghe Funar, volt kolozsvári bíró, a Nagy-Románia Párt szenátora izomból RMDSZ-MPSZ összeesküvést lát az eset mögött mondván, hogy a Budapestről pénzelt romániai magyar politikai szervezetek ordináré módon a román húsvét alkalmából zaklatják a többségi nemzet fiait. Ezért -most bújik ki a szög a zsákból- a június 1-i helyhatósági választásokon mindenki szavazzon a román pártokra, de leginkább a Nagy-Románia Pártra.

Na kérem szépen, az egy dolog, hogy Slota felosztotta Magyarországot, Romániában a húsvéti nyúl teszi a dolgát, igyekszik összekötni a nemzeteket és magasról tesz a pártok véleményére.  Az már nem az ő hibája, ha rossz szimbólumot választott. Elvégre a szándék a fontos. Boldog húsvétot! Paste fericite!

Fotó: Gardianul

1 komment

Címkék: húsvét nyúl funar korona rmdsz irredenta

A Értől a Óceánig, avagy Ady forog a sírjában

2008.04.13. 10:11 :: Pesot

Tisztában vagyok vele, hogy a magyar nyelvet az teszi széppé, hogy megannyi nyelvjárást ismer és használ. Az is oké, hogy egyes vidékeken a határozott névelőnek csak egyik formáját használják. De az már nagyon nincs rendben, hogy a köznyelvben, nyilvános felületeken (pl. blog) sokan egyszerűen megfeledkeznek a határozott névelő "az" formájáról. Blogot még haggyám, de amikor egyetemi előadásokon neves előadók is "a allokációról meg a embercsoportok közti együttélésről" értekeznek, na ekkor áll fel a szőr a hátamon. Erre még rátesznek egy lapáttal a politikusok, újságírók, amikor olyan, emberi fül számára förmedvények hagyják el a szájukat, mint "beszéltem miniszterelnök úrral vagy elnök úr biztosított arról, hogy...".

Nem, nem helyes, mert a határozott névelő elhagyása zavarossá teszi a közlendőt és egyszerűen irritálja a magyar nyelvet szépen, helyesen beszélni és hallgatni kívánók esztétikai érzékét.  Mennyivel jobban hangzik, hogy "beszéltem a miniszterelnök úrral" vagy "kinyitottam az ablakot". Ráadásul már tragikomikus fordulatot vesz a történet, amikor valaki már-már emberfeletti erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ki tudja mondani "a ablakot" formát, hisz az egymásután elhangzó két magánhangzó kiejtése nehézségekbe ütközik.
Ma reggel, mikor szokásos blogkörútamat futottam, egyből megszúrta a szemem egy cím "Miért bámuljuk a üres lelátót". Na gondoltam ezt már nem hagyhatom annyiban. Megértem én, ha valaki olyan vidéken nőtt fel, ahol nem nagyon használatos a határozott névelő mindkét formája, azt azonban már nem, hogy az illető, ha már nyilvános közlésre szánja el magát, akkor semmibe veszi a nyelvtani szabályokat. Nem hiszem, hogy az iskolában ezt így tanítanák. 

Én is tudnék ízesen beszélni székelyként, mint ahogy beszélek is, ha olyan környezetben vagyok, de arra már nem vetemedek, hogy ezzel nyilvános közegben mások nyelvi érzékenységét sértsem. Még akkor sem, ha sokan kifejezetten szeretik a(z) ízes nyelvjárásokat.

Szólj hozzá!

Ballag a gárdista

2008.03.18. 13:33 :: Pesot

Minap a villamospótlón testközelből volt alkalmam szemrevételezni három magyar gárdistát. Sikkes, kifogásolhatatlanul elegantos egyenruhájukban, keményített inggalérjukban üdítő színfoltként pompáztak a tömegben.

Egyikük gyorskaját majszolt, kezében Coca-Cola terméket szorongatott. Időnként nagyot húzott a flaskából, mintha győzködni akarna, hogy a magyar szélsőjobb minden híreszteléssel ellentétben nem antoglobalista, nem Amerika -és multiellenes. Mert, ha ez az egy szál legény magára nézve kötelező erejűnek tartotta volna a gárdájára vonatkozó doktrínákat, akkor ha fene fenét eszik is málnásfürdői ásványvizet szerzett volna be, de legalábbis borszékit, mert azt Magyarországon is forgalmazzák.

A menetelés, a katonás pattogás minden előző híreszteléssel ellentétben nem létformája a gárdistának. A buszra úgy szálltak föl, mint bárki más, csöndesen diskuráltak maguk között, élvezték az ablakon beáramló simogató napsugarakat. Fizimiskájukon sem látszott különösképpen, hogy olyan régóta sóvárognának a szebb magyar jövő iránt. Megfordult a fejembe, hová is mehetnek ilyen talpig díszben? Kérdésemre még aznap választ kaptam. A trió a Fővárosi Bíróságra igyekezett, ahol a Magyar Gárda feloszlatásáért indított peres eljáráson kívántak részt venni.

Na ott
nyoma sem volt a szelíd tekinteteknek, a zsömlét hamiskás mosollyal majszoló ábrázatoknak, az örülünk egy újabb napnak feelingnek. A csordaszellem és Für Lajos mentor jelenléte gyökeresen megváltoztatta hőseink magatartását. Szigorú, zord tekintetek, önkényes igazoltatás a Bíróság épületében és az Országos cigány Önkormányzat képviselőivel majdnem verekedésig fajuló verbális kontaktus.

A csetepaté véget értével gondolom ismét buszra szálltak a nemzeti felébredés katonái és haza felé vették az irányt. Elképzelhető, hogy egyikük-másikuk gyorsétterembe fogyasztotta el vacsoráját, nagyokat böffentett a jól megérdemelt kólától és beült egy moziba, ahol éppen a Persepolist vetítették? Há miért is ne? Sehol nem írja a szabályzatban, hogy egy gárdistának csak a Kárpátia militáns akkordjaira szabad balagnia, hogy ha törik-ha szakad csak kumiszt és magyar bort ihat és azt sem írja sehol, hogy este hálózsák helyett lóbőrrel takarozzék. A lóbőrt ettől függetlenül húzhatja, egészen másnapig, mikoris talpra magyar, hí a haza!



Szólj hozzá!

Irány a parlament!

2008.02.20. 09:51 :: Pesot



Gondoltátok volna, hogy a parlamentben is lehet olyan jól szórakozni, mint a színházban? Én sem. A múlt héten, éppen az ominózus egészségügyi törvény vitanapján alkalmam volt tiszteletemet tenni a magyar Országgyűlésben, ahol felhőtlenül jókat derültem a hallottakon és látottakon. Mert színház az egész világ. Az elkövetkezendőben leírtakat a Fidesz képviselőcsoportja, egész pontosan Mikola István, volt egészségügyminiszter, a nemzet orvosa széke fölött elhelyezkedő erkélyen eltöltött nem egészen öt órás ücsörgés ihlette.

Különösebb várakozásaim nem voltak a vitanappal kapcsolatosan. A felfokozott hangulat azonban rám is hatással volt, főleg azt követően, hogy a kordonokkal lezárt Kossuth-tér körüli utcákban forradalmárok tüntettek és alsólepedő méretű árpádsávos zászlókat lobogtató autósok jártak fel s alá. Látni lehetett előre az esti eseményeket. Hatodmagunkkal átverekedtük magunkat a szigorú beléptető rendszeren, majd kacskaringós lépcsőkön át elfoglalhattuk jól megérdemelt helyünket a karzaton. Rend a lelke mindennek alapon, konstatálnunk kellett, hogy a meglehetősen kényelmetlen székek a padlóhoz vannak rögzítve. De példának okáért ott vannak az elővigyázatossági okok, hisz képzeljük el, hogy egy jogosan feldühödött szemlélődő fogná magát és csakúgy fejbe kólintana egy belőle nem meleg érzelmeket kiváltó honatyát. Erre akkor még nem gondoltam. Miután mi is, meg ők is elfoglaltuk helyünket, belecsaptak a lecsóba. Egy bársonyszék nekem is jól jött volna, nem mintha politikusi babérokra ácsingóznék, viszont egy félórát követően döbbenten kellett tapasztalnom, hogy a hátsó fertályom igenis sziklakeményre zsibbadt. Ezt egyrészt a roppant kényelmetlen bútordarabnak, másrészt a hidegnek tulajdonítottam. Nem értem rá ezzel foglalkozni, ugyanis esemény eseményt, látvány látványt követett.

Miután megelégedett, széles pillantással magasról lenéztem a miniszterelnököt, kormánytagokat, képviselőket, egyáltalán az egész Tisztelt Házat, meg kellett állapítanom, hogy a tévékamerák csalnak. Erről eddig is tudtam, hallottam, de ilyen megrázó módon még nem volt alkalmam szembesülni vele. Először is maga a parlamenti patkó sokkal kisebb volt, mint amekkorának a televízióban látni. Ez önmagában még nem váltana ki neuralgikus sokkot, de például a tény, hogy Dávid Ibolya legkevesebb öt évvel fiatalabbnak mutat a valóságban és még milyen előkelőséggel, egymásra helyezett lábakkal, magassarkú cipőben és ízléses szoknyában viselte Gyurcsány verbális ostorcsapásait, hát az megdöbbentő volt. Jól tartja magát na. Időközönként a mellettem ülő kollégára pillantva láttam, hogy hosszasan elidőz az MDF elnökasszonyán. Ő is valami hasonlóra gondolhatott. Ugyanez elmondható Lendvai Ildikóról, az MSZP frakcióvezetőjéről, azzal a kivétellel, hogy hosszú szoknyát viselt és gőzöm sincs a lábtartásáról, hisz velem átellenben, a patkó túloldalán látta el népképviseleti feladatait. Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz bombasztikus alelnöke élőben még csinosabbnak mutatott.

A kamera nem csak torzítja a valóságot, sok esetben el is fedi azt. Tudtátok, hogy Varga Mihály, a Fidesz-kormány mindig elegáns, feszes testtartású pénzügyminisztere kopaszodik? A tévé mindig szemből mutatja, pedig fölülről is megér egy misét a gazdaságpolitikus skolasztikusokra emlékeztető hajkoronája. Az SZDSZ-es Horn Gábor egészséges pocakot eresztett, Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter haja még pumuklisabb, termete magasabb és vékonyabb. Azért tudok ilyen fiziológiai részletességgel beszámolni az egykori fideszes rendszerváltó testi felépítéséről, mert a büfében, telefonálás közben lehetőségem volt közelebbről megfigyelni. Ő nem ismert fel engem. Deutsch Tamás, a prágai hős késve érkezett, a haja növésben van és még mindig nem visel nyakkendőt.

A felszólalások alatt az is kiderült, hogy a hangzavar sokkal nagyobb, mint azt a parlamenti közvetítések alatt megszokhattuk. Folyamatosan megy duma, egymás cseszegetése, a képviselők magukat nem zavartatva hosszasan priviznek. Talán a miniszterelnök beszéde alatt volt tapasztalható egy kis csend, azt követően viszont állandósult a moraj. Az első felszólaló Dávid Ibolya volt, aki az egyetlen, igaz konzervatív pártjának nevében felelős magatartásra kérte a baloldalt és a miniszterelnököt. Gyurcsány Ferenc sem volt rest, replikájában földbe döngölte szegény elnökasszonyt, aki a választ követően, hosszasan játszott a mikrofon zsinórjával. Ettől és a heves láblóbálástól eltekintve semmi jelét nem adta annak, hogy mélyen érintette volna a kormányfői szigor. Navracsis Tibor, fideszes frakcióvezető hosszasan méltatta, hogy végre Gyurcsány Ferenc is felszólal a parlamentben (úgyse hallgatjátok, hisz mindig kivonultok jött a baloldali bekiabálás), majd felszólalásából az is kiderült, hogy Tony Blair nagy barátja a miniszterelnöknek. Mikola doktor dörgő, apokaliptikus hangon az egekig magasztalta a francia egészségügyi rendszert és a nyereségérdekelt biztosítok karmaitól féltette a nemzetet. Kormányoldalról természetesen Horváth Ágnes egészségügyminiszter mondott hosszadalmas védőbeszédet, majd a törvénytervezet részletes vitája következett. A legtöbb képviselő kiszivárgott a teremből, csak a szakpolitikusok folytatták az előre lefutott vitát.

A székek megüresedését követően láthatóvá vált, hogy a politikusok milyen napilapokat olvasnak. A jobboldalon természetesen a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap vitte a prímet, de pár Népszavát is felismerni véltem. Orbán Viktor folyamatosan egy Karcagi Hírlappal bíbelődött, biztos az NB III hétvégi fordulójának eredményeit szemrevételezte. A túloldalra sajnos nem láttam rá, így csak egyes magasra tartott újságok fejlécéből következtettem a Népszavára és a Magyar Nemzetre. A bulvárt mindkét oldal előszeretettel lapozta. Megéhezvén a mi társaságunk is fogta magát és a büfé felé vettük az irányt.

A parlamenti folyosó nagyon érdekes hely. Különösen elragadtatott az egy négyzetméterre eső bombázók magas száma, és itt nem a Gripenekre gondolok. A kajáldánál állandó volt a sor, a két pincérlány alig győzte kiszolgálni a haza és a nép érdekeiért megszakadó képviselőket. Az almás rétesük isteni, rossz pont, hogy találtam benne egy almaszárat. Ennél nagyobb meglepetés csak akkor ért volna, ha káposztacikára bukkantam volna. Sok érdekes fizimiskát láttam, de Molnár Lajos volt egészségügyminiszter arca örökre belém vésődött. Görnyedt háttal, zsebre dugott kézzel, gondterhelten tűnődve, egykedvűen sétált és nagyon öreg volt. Sokkal öregebb, mint a tévében. A politika idegölő foglalatosság.

A táplálkozást követően egy óra erejéig visszatértünk a karzatra, ahol egy illemhelység meglátogatását követően kiderült, nem működik a vécé lehúzó. Úgy terveztük, hogy a végszavazást is megvárjuk, de a parlamenti szokásjog szerint ennek időpontja késett így emeltük kalapunk, búcsút intettünk az Országháznak és következő jelenésünk színhelyére siettünk. Kifele menet mélyen megrendülve, könnyes pillantásokat vettünk a Szent Koronára, meg a rezzenéstelenül álló koronaőrökre, majd becsuktuk magunk mögött az ajtót. A téren mit sem változott a hangulat, a forradalmárok egyre lelkesebben a nemzet árulóit szidalmazták, szigorú tekintetű rohamrendőrökkel nézve farkasszemet. Mire hazaértem kitört a balhé. A sokadjára látott képsorok enyhe gyomorbántalmat okoztak. Elkapcsoltam, mielőtt végképp borús hangulatom támadt volna. Egy másik csatornán éppen Dávid Ibolya felszólalását játszották be a híradóban. Camera obscura.



4 komment

Címkék: állati

Húzd barom, húzd!

2008.02.09. 18:39 :: Pesot


Üvölt a szél, csakúgy szórja mindenfelé a frissen hullott havat. A sűrű hóesésben három egymást követő lovasszekér tűnik fel. Favágók, fenyőrönköket szállítanak Ember és állat egyaránt elcsigázott. Jó ideje úton vannak, a zord időjárás nem segíti őket a haladásban. A kocsisok ostorral próbálják gyorsabb haladásra ösztökélni a lovakat. Az este közeledtével a szitokszavak és a káromkodások egyre gyakrabban hasítanak bele a levegőbe. A kar egyre erőteljesebben lendíti az ostornyelet, az állatok utolsó erejüket megfeszítve próbálnak eleget tenni a gazda akaratának. A faluvégi kocsmához érve nagyot kurjant az élen haladó kocsis. Félrehúznak az út jobboldalára, leugranak a szekerekről, kinyújtóznak, megropogtatják zsibbadt végtagjaikat. Az időjárás csak nem akar csendesedni, a szél haragosan csapkodja a kocsma mellett elhagyatottan álló porta kapuját. A lovak egykedvűen néznek maguk elé, nyakuk földig nyúlik a kimerültségtől. Harapnának valamit. Az egyik kocsis összekaparja a maradék szénát és valami pokrócfélét terít jószága hátára. Együttérzően megpaskolja a szürke hátát, majd homlokráncolva az előtte álló pár órára gondol. Szíve szerint hazamenne, de a kereszteknek mégsem lenne ildomos nemet mondani. Komaság az komaság. A másik két atyafinak esze ágában sem volt lecsutakolni lovait, hanem válogatott kifejezések közepette rávertek egy rendet állataikra, hogy legyen min gondolkozniuk míg gazdáik pálinkagőzös eszmecserét folytatnak.


Lassan éjfélre járt. A hófellegeket messzire fújta a szél, csillagos éjszaka köszöntött a tájra. Az emberek egymást támogatva mondanak búcsút a kocsmárosnak és sűrű ostorcsapásokkal igyekeznek felmelegíteni az átfagyott igavonókat. Főhősünk sem áll a helyzet magaslatán. A pokrócot a lován hagyva, harmadik nekifutásra sikerült feltápászkodnia a szekérre. A négylábú tudván, hogy végre a meleg istálló közeledik, felhorkantott és utolsó elszántságával nagyot rántott. A gazdát kínozta a lelkiismeret. Társai ott folytatták, ahol abbahagyták. Megígérték a szerencsétlen állatoknak, hogy hazaérvén jön csak az igazi haddelhadd. Kocsisunk beállt az udvarra, a rakományt a szekéren hagyva, kifogta a lovat és az istállóba vezette. A szegény pára szeme felragyogott mikor a jászolhoz érve látta, hogy a gazda az abrakoszsákhoz nyúl. Enni adott majd zúzmarás nyakát átölelve bűnbánóan nézte, amint az hevesen ropogtatta a zabot. Mindig bocsánatot kért tőle, ha úgy érezte, méltatlanul bánt vele. A szomszédból keserves lónyerítés hasított a csendbe. Emberünk feleszmélt. Eloltotta a lámpát és halkan behúzta maga mögött az ajtót. Lódobogás, emberi hörgés, káromkodások hangja szállt az éjszakában. A koma beváltotta ígéretét.

A fenti kis történetet az állatvédelmi törvénytervezet körüli hercehurca ihlette. Azon Olvasók, akik vidéken nőttek fel, vagy huzamosabb időt töltöttek falun bizonyára láttak már hasonló jeleneteket. A többek között Eckstein-Kovács Péter szenátor által kezdeményezett, véglegesítésre váró jogszabályváltozat büntetné az állatkínzást, vadak fogságban tartását, a szervezett állatviadalokat és a háziállatokat is csak szigorú szabályok betartása mellett engedné leölni. A tervezet azokra a személyekre, akiket állatkínzás bűntettében vétkesnek találnak, egy hónaptól három évig terjedő börtönbüntetést szabna ki, a pénzbírság felső határát pedig 10 000 lejben szabná meg. Újdonsága, hogy létrehozná az Állatvédelmi Rendőrséget, amelynek feladata az állatkínzó személyek felkutatása és megbüntetése lenne. Nagyon helyes, bólogathatnánk. Csakhogy mindezt fenemód nehéz lesz gyakorlatba ültetni. Vidéken dogmaként tartja magát a felfogás, hogy a gazda bármikor bántalmazhatja állatait. Hisz azok arra vannak, hogy dolgozzanak, hasznot hozzanak és eledelül szolgáljanak. Ha netalán valaki szólni merne, Isten őrizz, kérdőre vonná a teljhatalmút, hogy miért ütlegeli a szerencsétlen jószágot, a válasz annyi: mert az én tulajdonom, azt teszek vele, amit akarok. Nem a témához passzol, de ugyanez mondható el a családon belüli erőszakról is; az asszony verve jó, a gyereket pedig testi fenyítéssel a legcélravezetőbb nevelni. Természetesen nem lehet kijelenteni, hogy csakis ez a magatartás lenne jellemző a vidéki, állattartó társadalomra, az azonban tény, hogy a fogom magam és jól elnáspángolom az állatot reflex, beidegződés generációkról generációkra öröklődve a legtöbb helyen, különböző mértékben fellelhető.

A törvénytervezet ugyanakkor számos kérdést felvet. Mi minősül az állat bántalmazásának? Pl., ha a tehén fejés közben felrúgja a tejes kannát és a gazda mérgében ráhúz egyet a kérődző lapockájára, büntethető-e az elkövető? Vagy a jószágát rendszeresen bántalmazó gazda tette minősül törvényellenesnek? A legkisebb testi fenyítést is büntetni kell-e? Ha igen, pl. az ostor használata minek minősül és milyen körülmények között nem tekinthető bűncselekménynek használata? Kérdés, hogy miként lehet fényt deríteni ezekre az esetekre, hiszen sem a gazda, sem annak családtagjai, sem szomszédja nem fog feljelentést tenni az Állatvédelmi Rendőrségen. Végeláthatatlanul lehetne folytatni a sort. Néhány hete a modernizációról folyt a rommagyar polémia. Sok minden egyéb mellett az állatok jogainak garantálása és tiszteletben tartása terén is lenne bepótolnivaló.



Szólj hozzá!

Címkék: állati

One Wild Night

2008.02.03. 22:10 :: Pesot

Van egy együttes, amelynek köszönhetően úgy 12 évvel évvel ezelőtt nagyott fordult velem a világ. Úgy zenei ízlésemet, mint addigi társadalomra, kultúrára való folyamatos rácsodálkozásaimat illetően. A zene addig is érdekelt, de nem úgy és nem olyan formában, mint a Bon Jovi Crossroad best of válogatáslemezének megvásárlását és agyonhallgatását követően. A kis tangóharmónikám, amin a kor divatos slágereit próbáltam elhúzni, sarokba került és mindent elsöprő lobbi/PR-kampányt indítottam egy gitár mielőbbi megszerzése érdekében. A dalszövegekből ugyan nem sokat értettem, de egy idő után már egész jól ment a nóták saját magam általi speciális hangutánzó szavakból alkotott variánsa. Miután az angolul már akkor egész jól beszélő kedves barátom kérésemre lefordította az In These Arms-ot és hangsúlyosan, nagy nyomatékkal kijelentette, hogy ez bizony szervesen illeszkedik a rockzenészek által alkotott szövegek volnulatába, már nem volt visszaút.

A kilencvenes évek elején divat volt rokkernek lenni. Szinte mindenik, nálam jó pár évvel idősebb szonszédom, ismerősöm szobájának falát az Iron Maiden albumainak borítójából készült poszterek és az Eddie-szörnyek különféle házilag rajzolt példányai díszítették. A korszak menő iskolapad- és falfirkái a Metallica, AC/DC és a Guns 'n Roses bandák neveinek különféle kombinációi voltak. Aztán iszonyú gyorsasággal kezdtek beáramlani a különbnél-különfélébb feketén másolt külföldi pop, dance dalok és a nagy tömegek rokker korszaka végleg leáldozott. A műfaj szubkultúraként létezett tovább, jóval kevesebb, de annál lelkesebb hívet tudhatott magának. Közöttük cseperedtem fel én is, sőt egy gitárt is magaménak tekinthettem. Az első Bon Jovi korong meghallgatását sok másik lemez beszerzése követte, hogy aztán a a határok feszegetését követően mára számos más - könnyedebb-keményebb - irányzat képviselői mindennapjaim szerves részévé váljanak. A kulcsszóként a dallamcentrikusságot említhetem.

Minden zene élőben az igazi, akkor képes kiváltani a hallgatóságból azt a hatást, amelyről aztán évekig folynak a visszaemlékezések. Zenei öntudatra eszmélésem óta egy Bon Jovi koncertjegyről álmodozom, az álom sajna még javában tart. Azonban a minap nagyon közel kerültem az ébredéshez. Különböző rockzenei fórumokon  barangolva figyelmes lettem az egyik fórumozó koncertajánlatára. Tudvalevőleg arra, hogy február 2-án a Téglagyári Megálló ifjúsági klubban Bon Jovi est lesz és a projektoros koncertvetítést követően egy Special Guest nevű zenekar fog  Bon Jovi feldolgozásokat játszani. Egész belelkesültem a hír hallatán, tudtam ezt az alkalmat nem szabad kihagynom. Kedvesem éppen február 2-án ünnepelte születésnapját, nosza csípd meg hóhahó, koncertre ment ünnepelni a duó. Maga a hely egész jó kis hangulatos pub, elfogadható árakkal és kiszolgálással. Épp időben érkeztünk, az utolsó, előre le nem foglalt asztalt vehettük birtokunkba. A projektoros BJ koncertvetítés jó két órán át tartott, a kisszámú (max. 100 fő), ám annál lelkesebb közönség kellőképpen bemelegedett és nagy izgalommal vártuk az est fő látványosságát. Kiváltképp annak tudatában, hogy kis előzetes kutatómunka alapján kiderült, a Special Guest zenekar olyan ismert nevekből áll, mint Kiss Zoltán az Iron Maidnemből és az Age Of Nemesisből, Nagy László a Kormoránból és Age Of Nemesisből, Nagy Zsolt „Liszt” a Varga János Projektből a Kim Novákból valamint Krecsmarik Gábor a Závodi Zacskó Bandből és  az Age Of Nemesisből. A gitárosról sajnos nem sokat tudtam meg, a különféle internetes szaklapok csak e fenti négy nevet említik. A családias hangulatot fokozta, hogy a billentyűs Nagy Zsolt és az énekes Kiss Zoltán szülei is tiszteletüket tették a koncerten. Ez a koncert közben derült ki, amely akkorát ütött, hogy az élményt életem első Kalapács koncertjéhez tudnám csak hasonlítani. Kiss Zoltán hangja valami elképesztő, de hát ezt eddig is tudtuk az Iron Maidnemes munkáit hallgatva.

A bandának sikerült tökéletesen visszaadnia a Bon Jovi hangzást, úgy a vokálok, mint e jellegzetes Sambora szólók nagyon a helyükön voltak. Kiss Zoltán példának okán még Sambora léggitárjának a szimulálására is vállalkozott, a közönség nagy óvációja közepette. Egyedül talán a gitáros lógott ki a sorból, ami a hangulatfokozást illeti. Játékára panasz nem lehet, ugyanakkor kissé egykedvűen, érzelem mentesen nyomta le a másfélórás bulit. Összességében kiváló produkcióval rukkolt elő a Special Guest, akiknek a nevét megjegyeztem magamnak. Annyi hiányérzet maradt bennem csak, hogy szívesen hallgattam volna nótákat az első két albumról. A Runawayt ugyan elnyomták, de pl. a Come back, a Shout through the heart, a Hardest part is the night vagy a Roulette is nagyot szólhattak volna. De ez legyen az én problémám. Minden hard rockot és dallamos rockzenét kedvelő embernek csakis ajánlani tudom őket. Végezetül pedig álljon itt a tracklista, a pontos sorrendre már nem emlékszem:

Lay your hands on me
Bad madicine
Keep the faith
Born to be my baby
In these arms
Blaze of glory
Runaway
I'll sleep when I'm dead
Wanted dead or alive
It's my life
Bed of roses
You want to make a memory
Always
You give love a bad name
Livin' on a prayer

3 komment

Címkék: zene

Szárbaszökkenéstől bugahányásig, avagy beérik-e az MPP téli vetése?

2008.01.30. 18:41 :: Pesot



A bukaresti bíróság hosszas-huzavona után január 29-én jóváhagyta a Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzési kérelmét. Az ítélet öt napig ugyan megfellebbezhető, azonban e jogi aktussal előreláthatólag minden akadály elhárult az erdélyi magyar jobboldal politikai intézményesülésének útjából. Ezen a ponton elmondható, hogy a rommagyar politikai szféra immár hivatalosan is kétszereplős játszmává vált. A két politikai szervezet bizonyos tekintetben hasonló cipőben jár. Míg az MPP-nek újonnan alakult pártként legfontosabb feladata saját arculatának, intézményi struktúrájának kiépítése, politikai üzenetének, programjának megfogalmazása és stabil szavazóbázis megszerzése, addig az RMDSZ a felemásra sikeredett EP választásokat követően valamint a helyhatósági és parlamenti választások előtt nem sokáig halasztgathatja a már meglévő intézményrendszerének átfogó reformját és a romániai magyar társadalomban betöltött hegemonikus politikai pozíciójának az MPP színre lépése által generált helyzet függvényében való újragondolását. Mindkét szervezetet illetően tehát az (újra)építkezés a kulcsfogalom Az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán a tiszteletbeli elnöki pozíció megszüntetése egy olyan folyamatot indított el a Szövetségen belül, amelynek végeredménye a bukaresti bírósági ítélet. Jelen írás arra keresi a választ, hogy az újonnan bejegyzett MPP milyen mértékben lesz képes reális politikai alternatívát kínálni a romániai magyar választópolgárok számára, milyen feltételeket kellene teljesítenie a politikai palettán való konzisztens létezéshez?

A román politikai rendszerben az MPP az első, magát nyíltan magyar pártként definiáló politikai szervezet, tekintetve, hogy az RMDSZ alapszabályzata szerint nem párt. A kérdés már jó ideje az erdélyi magyar politológiai viták kereszttüzében áll, azonban mindegyik szerző pártként tekint az önmagát érdekképviseleti szervezetként meghatározó Szövetségre, polémia a pártnak a politikai családokhoz való tartozását valamint szervezeti formáját illetően van. A szakirodalom számos definíciót ismer, legáltalánosabban úgy fogalmazhatunk, hogy pártnak tekinthető minden olyan tagsággal és intézményi struktúrával bíró politikai szerveződés, amely önkormányzati és parlamenti választásokon jelölteket állít a politikai hatalomból való részesedés érdekében. E minimáldefiníció alapján mindkét rommagyar politikai szervezetre pártként tekinthetünk, az MPP-nek megelőlegezzük a fenti kritériumoknak való jövőbeni megfelelést. Egy párt társadalmi-politikai szerepének - a politikai tagoltság kifejezője, a választórétegek (társadalom) és a döntési pozícióban lévő politikusok (állam) közti kapcsolattartás – megfelelően különböző funkciókat tölt be: érdekképviselet, politikai versengés és hatalomgyakorlás, ellenzéki és kormányzati szerepvállalás, politikai mobilizáció és integráció, politikai rekrutáció és legitimáció. Vegyük sorra és vizsgáljuk meg, az MPP mi módon töltheti be a felsorolt funkciókat? A vizsgálódás során néhány összefüggés igényelte az RMDSZ-szel való összehasonlítást.

Érdekképviselet. A jobboldal vezetői folyamatosan hangoztatják, hogy amennyiben az RMDSZ maradéktalanul ellátta volna érdekképviseleti funkcióját és képes lett volna hitelesen megjelenítenie az erdélyi magyar társadalom politikai sokszínűségét, ma nem lenne miről beszélni. Kétségtelen, az RMDSZ ma nem képes hatékonyan megfelelni a saját maga által támasztott követelményeknek. A kezdetek-kezdetén megfogalmazott, a társadalom minden szegmensére tekintettel lévő képviselet anakronisztikussá vált. Mindezek mellett a Szövetség csúcsvezetése meglehetősen eltávolodott a helyi szervezetektől és helyzetéből fakadó befolyása, informáltsága, politikai ismeretei és tapasztalata által pozíciójának megtartására törekszik. Az RMDSZ-ből kiábrándult szavazók maga mellé állítására ugyanakkor felemás esélyekkel pályázik az MPP. Ehhez jóval mérsékeltebb politikai diskurzust kellene alkalmaznia és kompromisszumkötési attitűdjén is változtatnia kellene. Törzsszavazói bázisát minden valószínűség szerint a radikális nemzeti érzelmű rétegek fogják alkotni. Az MPP amennyiben nemcsak párttagokat, hanem szavazatokat is szeretne gyűjteni kénytelen lesz néppárti stratégiát alkalmazni. Vagyis egyes választórétegek megszólítása érdekében mellőznie vagy csak mellégvágányon kell szerepeltetnie az ideológiai elemet és általánosabb program megfogalmazására kell fektetnie a hangsúlyt.

Politikai versengés és hatalomgyakorlás. Beteljesülni látszik a polgáriak régóta óhajtott vágya a politikai pluralizmus. Az RMDSZ az állami intézményrendszerrel összefonódva, annak erőforrásait használva és eddig sikerrel akadályozta meg az MPP bejegyzését.1 Az EP-választáson a Tőkés László által felmutatott eredményt már az RMDSZ sem hagyhatta figyelmen kívül, annak ellenére nem, hogy a püspök jelentős számú román szavazót is a maga oldalára tudott állítani. Egyenlő feltételek mellett a két szervezet közti verseny hosszú távon akár jótékony hatást is gyakorolhat a rommagyar politikára. Ami a hatalomgyakorlást illeti érdekes jövő elé nézünk. Az MPP Székelyföldön deklaráltan felkívánja venni a versenyt az RMDSZ-szel, míg a szórványban megegyezésre törekszik. Minden bizonnyal a közösen szervezett előválasztás intézményéről, egy koalíciós, választási pártról folyó vita aktuálisabbá válhat mint valaha.

Ellenzéki és kormányzati szerepvállalás. E kritérium szorosan kapcsolódik a pluralizmushoz, hisz egy demokráciában a váltógazdálkodás biztosítja a politikai versengés folytonosságát. Még nem tudni, hogy az RMDSZ és MPP viszonya a konszenzus vagy a konfliktus jegyében fog alakulni a jövőben. A szempont vizsgálható a romániai magyar politikai szféra illetve a román politikai rendszer szintjén is. Ha megegyezésre törekednek, milyen megoldásokat fognak keresni a képviselők kiválasztásáért folyó küzdelem mindkét fél számára egyenlő kereteket biztosító procedúra lefolytatására? Ha a viszony tovább romlik és egymás ellenében lépnek fel milyen eredmény fog kormányzati és ellenzéki szerepet jelenteni? A román kormányban való részvétel vagy a magyarság parlamenti képviselete jelent majd kormányzati pozíciót? E kérdések ma nem válaszolhatók meg.

Politikai rekrutáció és legitimáció. A pártok elsődleges feladatai közé tartozik az utánpótlás kinevelése, a működéshez szükséges személyi háttér (elitek és pártkatonák) biztosítása. A jobboldalnak sokszor jogosan vetették a szemére vezetőik szakmai felkészületlenségét, rögtönzött állásfoglalásaikat, tapasztalatlanságukat, a kapcsolati tőke hiányát. Mivel a pártvezetést a bejegyzéstől számított két éven belül kell megválasztani, jelen pillanatban nem tudni kikből fog állni a testület. A pártelnöki tisztségre Szász Jenő és Tőkés László neve merült fel. Az MPP-nek előnyére válna, ha új, hiteles arcokat tudna felmutatni. Több, mint elképzelhető, hogy a magukat nemzetinek nevező ifjúsági szervezetek, a romániai magyar ifjúság érdekegyeztető, érdekvédelmi és -képviseleti testülete, a Magyar Ifjúsági Tanács – amely egyértelműen a jobboldal mellett kötelezte el magát - tagjai, szimpatizánsai közül hamarosan új nevek fognak feltűnni az MPP-ben. Az RMDSZ rekrutációs törekvéseiről már sok helyen esett szó, többek közt a belső reform kapcsán, így erre itt nem térek ki. A legitimáció a politikai rendszer egészét illetően bír hangsúllyal. A rommagyarság esetében azt jelentené, hogy e két politikai formáció képviselői a román politikai rendszer és azon belül a romániai magyar politika (közösen felállított) írott és íratlan szabályainak követésével járulnának hozzá a rendszer társadalom általi elfogadásához. Itt elsősorban az MPP által létrejött, eddig nem létező állapot állampolgárok általi elfogadásáról van szó. Hogy beszélhetünk-e a jövőben romániai magyar politikai rendszerről? A kérdés külön elemzést igényelne.

Egy párt sikerességében a fenti kritériumok mellett a belső szervezeti viszonyai is meghatározóak. Az olyan szervezetszociológiai elemek, mint a szervezeti erő, a tagság aktivitása, a vezetők gyakorlati tapasztalata, a pártvezetés és helyi szervezetek közti viszony vagy a párton belüli döntéshozatal módozatai és amiről eddig nem ejtettünk szót, az anyagi bázis. Egy parlamenten kívüli pártnak nyilván sokkal nehezebb előteremteni a működéshez szükséges anyagi erőforrásokat. Az erdélyi magyar jobboldal eddig is szoros kapcsolatokat ápolt a magyarországi konzervatív oldallal, az együttműködés materiális gyümölcsökké ért és a jövőben is virágozni fog (pl. Tőkés kampányának anyaországi finanszírozása) A fideszes talentumok (anyagi és kapcsolati tőke) könnyen kamatoztathatók, különösen a magyarországi befektetői csoportok Erdélybe, Székelyföldre vonzásával.2

Csekély információmennyiség birtokában messzire menő következtetések lehetetlen levonni. Konklúziókat legkevesebb félév múlva, a helyhatósági választásokat követően, de még inkább a parlamenti megmérettetés valamint a párt alapszabályzata, programja megszövegezését és vezető testületeinek megválasztása után lehet megfogalmazni. Jelen kísérlet politológiai premisszákból kiindulva közelített a kérdéskörhöz. Azon feltételek alapján próbált egy lehetséges pártjövőképet felrajzolni, amelyeket egy modern demokráciában létező politikai formációnak teljesítenie kell a társadalomban való sikeres beágyazódáshoz. Jövő ilyenkor már biztosan okosabbak leszünk.



1Magáról a jelenségről, a kartellpártosodásról Bakk Miklós részletesen írt a Krónika 2008. január 25-i számában, a
Szempont című mellékletben, Gondolatok egy lebomlástörténetről című elemzésében

2A kérdéskört Bognár Zoltán kimerítően tárgyalja a www.politika.ro független, politikai blogon 2007. december 14- én megjelent A Fidesz Erdélyben című elemzésében

2 komment

Címkék: politika

Bevették a szlávok Melbournet

2008.01.27. 14:34 :: Pesot

Jo-Wilfried Tsonga a hotelszobájában hagyta az aranyütőjét, ugyanis az Ausztrál Open férfi egyes döntőjében a szerb Novak Djokovics négyjátszmás mérkőzésen, 4-6, 6-4, 6-3, 7-6 arányban megálljt parancsolt az eddig ismeretlen játékosnak. A franciák legújabb büszkesége csak foltokban idézte elődöntőbeli önmagát és az első szet megnyerését követően már nem termett számára babér. Djokovics győzelmének értékét külön emeli, hogy a negyedik játszma közepén sérülésgyanús szituációba keveredett és atól a perctől kezdődően biztosra vehető volt, hogy nem tud teljes erőbedobással játszani. A szerb viszont nagyon okosan változtatott a taktikáján és minden játékot igyekezett lerövidíteni. A meccs végeredménye őt igazolta, első szerbként, egy vesztes Grand Slam döntőt (a 2007-es US Open) követően, 20 évesen sikerült megnyerni az Ausztrál Nyílt Teniszbajnokságot. Vitathatatlan, hogy a két legjobb formában lévő játékos játékos csapott össze és vitathatatlan, hogy a jobban játszó, mentálisan kiváló állapotban lévő fél emelhette magasba a győzelemmel járó serleget.

A nőknél ugyanez elmondható Maria Sharapováról, aki  a "szépségek döntőjében" 7-5, 6-4-re végződő mérkőzésen kerekedett felül a szintén szerb Ana Ivanovicon.

Az idei Ausztrál Open nyilvánvalóvá tette, hogy ettől fogva a férfi teniszben Roger Federernek és Rafael Nadalnak kőkemény riválisokkal kell majd szembe néznie. Szakírók szerint nagyon jót tett a tenisznek az új csillagok felbukkanása és a az utóbbi évek Federer (és Nadal) egyeduralkodása után végre izgalmas, előre le nem futott mérkőzéseket láthatott, láthat a nagyérdemű. Sokan már Federert temetik és új korszak beköszönését ünneplik. Úgy vélem túlzás leírni a svájcit, nem történt semmi egyéb, mint kiderült, hogy ő is emberből van, nem pedig egy szenvetlen teniszező robot. Az új vetélytársak megjelenése és trónkövetelése csak jót tehet a tenisznek.

Az is világossá vált, hogy a fehér sportban a Belgiumot követően immár Szerbia is nagyhatalmi babérokra tör. A Kim Clijsters - Justine-Henin Hardenne belga kettősből ugyan előbbi visszavonult, de Henin-nek a WTA ranglistán elfoglalt első pozíció önmagáért beszél. A szerbek viszont utcahosszal verik a belgákat, hisz két női játékosuk a világranglista harmadik -Ana Ivanovic- és negyedik -Jelena Jankovic- pozícióját foglalja el, míg Novak Djokovic immár friss Grand Slam győztesként a harmadik az ATP ranglistán. Ezen kívül a Federert ötjátszmás mérkőzésre kényszerítő Tipsarevic is a 49. helyen tanyázik. Összefoglalásképpen elmondható, újabb nagyszerű, izgalmakban, drámákban és örömteli pillanatokban egyaránt bővelkedő Grand Slam-en vagyunk túl. A következőre május 26-ig várni kell, mikoris Párizsban, salakon csapnak össze a nagyágyúk. Addig is, aki a szereti a teniszt ajánlom figyelmébe a január 28-án, hétfőn kezdődő Vina del Mari ATP tornát.

Szólj hozzá!

Címkék: tenisz

Blitzschlacht

2008.01.24. 12:31 :: Pesot

Elképesztő, zseniális, fenomenális, leírhatatlan, gyönyörű, káprázatos. Csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a francia Jo-Wilfried Tsongáról, az Ausztrál Nyílt Teniszbajnokság férfi egyes döntőjének egyik résztvevőjéről  és mutatott játékáról. Nem kiemelt játékosként Tsonga az elődöntőben nemes egyszerűséggel agyonverte a salakkirályt, a mai tenisz egyik meghatározó alakját, a második helyen kiemelt Rafael Nadalt. Ha nem látom, nem hiszem, hogy mit művelt a pályán a 23 éves francia.

A hálónál egyszerűen lehengerlően játszott, röptéit biztos kézzel és és hihetetlen pontossággal ütötte az ellenfél térfelére, az alapvonalról pedig egy M 43-as ágyú erejével bombázta a labdákat. Ja és, ami a legfontosabb, Tsonga az 1 óra 57 perc játék alatt 49 nyerőütést ütött, Nadal
19-ével szemben. Nadalt pályafutása során még soha senkinek nem sikerült ennyire elpáholnia, a 6-2, 6-3, 6-2-es eredmény és a mutatott játék önmagáért beszél. Aki nem látta a mérkőzést, sajnálhatja, mert alighanem -kimerem jelenteni- az idei év egyik legnagyobb mérkőzéséről maradt le. Mindehhez hozzájön, hogy Nadal, legalábbis az első két szetben nagyon is jól játszott. Ez ma nem bizonyult elegendőnek. Emelem kalapom, gratula Tsongának, részvétem Nadalnak, új csillag született. A döntőben jöhet Federer vagy Djokovic, ilyen játék ellen sanszuk sem lesz a győzelemre.
A női egyes döntőjében orosz-szerb párharcot láthatunk, Maria Sharapova ellenfele a szerbek üdvöskéje, Ana Ivanovic lesz.

Szólj hozzá!

Címkék: tenisz

Üdvözlés helyett

2008.01.23. 15:39 :: Pesot

Sokszor ébredtem úgy, hogy ma blogolni fogok, azonban prózai okok - lustaság, a feltételezett érdektelenség, a miért pont engem olvasnának feeling - és sok egyéb tényező miatt mindig letettem róla. Aztán csak felülkerekedett bennem az akut közlési vágy, fogtam magam és nagy elhatározást tettem. Minden eddigi, a blogolással kapcsolatos gondolatomat, vélt vagy valós képzetemet sutba vágom és mindent tabula rasáról kezdek. Lőn, megszületőben van az első bejegyzés, amelyet remélhetőleg kisebb-nagyobb rendszerességgel újabbnál-újabbak fognak követni.

Hogy miről? Mindenről, ami körülvesz és amiről szeretném, hogy körülvenne, arról, ami csöppet is hasznos vagy haszontalan gondolatfűzéreket indít el bennem, ami mindennapjaimra, gondolataimra és a világról alkotott felfogásomra hatást gyakorol. Mély érzelmeket táplálok a politika, sport, zene és az irodalom iránt. E kvartett jegyében fog születni a legtöbb bejegyzés, ami nem jelenti azt, hogy minden mást mellőznék.
Ezennel megnyitottá nyilvánítom e felületet és minden kedves Látogatót, Olvasót szívből köszöntök. The game is on!
 

 

2 komment

Címkék: welcome