A bukaresti bíróság hosszas-huzavona után január 29-én jóváhagyta a Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzési kérelmét. Az ítélet öt napig ugyan megfellebbezhető, azonban e jogi aktussal előreláthatólag minden akadály elhárult az erdélyi magyar jobboldal politikai intézményesülésének útjából. Ezen a ponton elmondható, hogy a rommagyar politikai szféra immár hivatalosan is kétszereplős játszmává vált. A két politikai szervezet bizonyos tekintetben hasonló cipőben jár. Míg az MPP-nek újonnan alakult pártként legfontosabb feladata saját arculatának, intézményi struktúrájának kiépítése, politikai üzenetének, programjának megfogalmazása és stabil szavazóbázis megszerzése, addig az RMDSZ a felemásra sikeredett EP választásokat követően valamint a helyhatósági és parlamenti választások előtt nem sokáig halasztgathatja a már meglévő intézményrendszerének átfogó reformját és a romániai magyar társadalomban betöltött hegemonikus politikai pozíciójának az MPP színre lépése által generált helyzet függvényében való újragondolását. Mindkét szervezetet illetően tehát az (újra)építkezés a kulcsfogalom Az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán a tiszteletbeli elnöki pozíció megszüntetése egy olyan folyamatot indított el a Szövetségen belül, amelynek végeredménye a bukaresti bírósági ítélet. Jelen írás arra keresi a választ, hogy az újonnan bejegyzett MPP milyen mértékben lesz képes reális politikai alternatívát kínálni a romániai magyar választópolgárok számára, milyen feltételeket kellene teljesítenie a politikai palettán való konzisztens létezéshez?

A román politikai rendszerben az MPP az első, magát nyíltan magyar pártként definiáló politikai szervezet, tekintetve, hogy az RMDSZ alapszabályzata szerint nem párt. A kérdés már jó ideje az erdélyi magyar politológiai viták kereszttüzében áll, azonban mindegyik szerző pártként tekint az önmagát érdekképviseleti szervezetként meghatározó Szövetségre, polémia a pártnak a politikai családokhoz való tartozását valamint szervezeti formáját illetően van. A szakirodalom számos definíciót ismer, legáltalánosabban úgy fogalmazhatunk, hogy pártnak tekinthető minden olyan tagsággal és intézményi struktúrával bíró politikai szerveződés, amely önkormányzati és parlamenti választásokon jelölteket állít a politikai hatalomból való részesedés érdekében. E minimáldefiníció alapján mindkét rommagyar politikai szervezetre pártként tekinthetünk, az MPP-nek megelőlegezzük a fenti kritériumoknak való jövőbeni megfelelést. Egy párt társadalmi-politikai szerepének - a politikai tagoltság kifejezője, a választórétegek (társadalom) és a döntési pozícióban lévő politikusok (állam) közti kapcsolattartás – megfelelően különböző funkciókat tölt be: érdekképviselet, politikai versengés és hatalomgyakorlás, ellenzéki és kormányzati szerepvállalás, politikai mobilizáció és integráció, politikai rekrutáció és legitimáció. Vegyük sorra és vizsgáljuk meg, az MPP mi módon töltheti be a felsorolt funkciókat? A vizsgálódás során néhány összefüggés igényelte az RMDSZ-szel való összehasonlítást.

Érdekképviselet. A jobboldal vezetői folyamatosan hangoztatják, hogy amennyiben az RMDSZ maradéktalanul ellátta volna érdekképviseleti funkcióját és képes lett volna hitelesen megjelenítenie az erdélyi magyar társadalom politikai sokszínűségét, ma nem lenne miről beszélni. Kétségtelen, az RMDSZ ma nem képes hatékonyan megfelelni a saját maga által támasztott követelményeknek. A kezdetek-kezdetén megfogalmazott, a társadalom minden szegmensére tekintettel lévő képviselet anakronisztikussá vált. Mindezek mellett a Szövetség csúcsvezetése meglehetősen eltávolodott a helyi szervezetektől és helyzetéből fakadó befolyása, informáltsága, politikai ismeretei és tapasztalata által pozíciójának megtartására törekszik. Az RMDSZ-ből kiábrándult szavazók maga mellé állítására ugyanakkor felemás esélyekkel pályázik az MPP. Ehhez jóval mérsékeltebb politikai diskurzust kellene alkalmaznia és kompromisszumkötési attitűdjén is változtatnia kellene. Törzsszavazói bázisát minden valószínűség szerint a radikális nemzeti érzelmű rétegek fogják alkotni. Az MPP amennyiben nemcsak párttagokat, hanem szavazatokat is szeretne gyűjteni kénytelen lesz néppárti stratégiát alkalmazni. Vagyis egyes választórétegek megszólítása érdekében mellőznie vagy csak mellégvágányon kell szerepeltetnie az ideológiai elemet és általánosabb program megfogalmazására kell fektetnie a hangsúlyt.

Politikai versengés és hatalomgyakorlás. Beteljesülni látszik a polgáriak régóta óhajtott vágya a politikai pluralizmus. Az RMDSZ az állami intézményrendszerrel összefonódva, annak erőforrásait használva és eddig sikerrel akadályozta meg az MPP bejegyzését.¹ Az EP-választáson a Tőkés László által felmutatott eredményt már az RMDSZ sem hagyhatta figyelmen kívül, annak ellenére nem, hogy a püspök jelentős számú román szavazót is a maga oldalára tudott állítani. Egyenlő feltételek mellett a két szervezet közti verseny hosszú távon akár jótékony hatást is gyakorolhat a rommagyar politikára. Ami a hatalomgyakorlást illeti érdekes jövő elé nézünk. Az MPP Székelyföldön deklaráltan felkívánja venni a versenyt az RMDSZ-szel, míg a szórványban megegyezésre törekszik. Minden bizonnyal a közösen szervezett előválasztás intézményéről, egy koalíciós, választási pártról folyó vita aktuálisabbá válhat mint valaha.

Ellenzéki és kormányzati szerepvállalás. E kritérium szorosan kapcsolódik a pluralizmushoz, hisz egy demokráciában a váltógazdálkodás biztosítja a politikai versengés folytonosságát. Még nem tudni, hogy az RMDSZ és MPP viszonya a konszenzus vagy a konfliktus jegyében fog alakulni a jövőben. A szempont vizsgálható a romániai magyar politikai szféra illetve a román politikai rendszer szintjén is. Ha megegyezésre törekednek, milyen megoldásokat fognak keresni a képviselők kiválasztásáért folyó küzdelem mindkét fél számára egyenlő kereteket biztosító procedúra lefolytatására? Ha a viszony tovább romlik és egymás ellenében lépnek fel milyen eredmény fog kormányzati és ellenzéki szerepet jelenteni? A román kormányban való részvétel vagy a magyarság parlamenti képviselete jelent majd kormányzati pozíciót? E kérdések ma nem válaszolhatók meg.

Politikai rekrutáció és legitimáció. A pártok elsődleges feladatai közé tartozik az utánpótlás kinevelése, a működéshez szükséges személyi háttér (elitek és pártkatonák) biztosítása. A jobboldalnak sokszor jogosan vetették a szemére vezetőik szakmai felkészületlenségét, rögtönzött állásfoglalásaikat, tapasztalatlanságukat, a kapcsolati tőke hiányát. Mivel a pártvezetést a bejegyzéstől számított két éven belül kell megválasztani, jelen pillanatban nem tudni kikből fog állni a testület. A pártelnöki tisztségre Szász Jenő és Tőkés László neve merült fel. Az MPP-nek előnyére válna, ha új, hiteles arcokat tudna felmutatni. Több, mint elképzelhető, hogy a magukat nemzetinek nevező ifjúsági szervezetek, a romániai magyar ifjúság érdekegyeztető, érdekvédelmi és -képviseleti testülete, a Magyar Ifjúsági Tanács – amely egyértelműen a jobboldal mellett kötelezte el magát - tagjai, szimpatizánsai közül hamarosan új nevek fognak feltűnni az MPP-ben. Az RMDSZ rekrutációs törekvéseiről már sok helyen esett szó, többek közt a belső reform kapcsán, így erre itt nem térek ki. A legitimáció a politikai rendszer egészét illetően bír hangsúllyal. A rommagyarság esetében azt jelentené, hogy e két politikai formáció képviselői a román politikai rendszer és azon belül a romániai magyar politika (közösen felállított) írott és íratlan szabályainak követésével járulnának hozzá a rendszer társadalom általi elfogadásához. Itt elsősorban az MPP által létrejött, eddig nem létező állapot állampolgárok általi elfogadásáról van szó. Hogy beszélhetünk-e a jövőben romániai magyar politikai rendszerről? A kérdés külön elemzést igényelne.

Egy párt sikerességében a fenti kritériumok mellett a belső szervezeti viszonyai is meghatározóak. Az olyan szervezetszociológiai elemek, mint a szervezeti erő, a tagság aktivitása, a vezetők gyakorlati tapasztalata, a pártvezetés és helyi szervezetek közti viszony vagy a párton belüli döntéshozatal módozatai és amiről eddig nem ejtettünk szót, az anyagi bázis. Egy parlamenten kívüli pártnak nyilván sokkal nehezebb előteremteni a működéshez szükséges anyagi erőforrásokat. Az erdélyi magyar jobboldal eddig is szoros kapcsolatokat ápolt a magyarországi konzervatív oldallal, az együttműködés materiális gyümölcsökké ért és a jövőben is virágozni fog (pl. Tőkés kampányának anyaországi finanszírozása) A fideszes talentumok (anyagi és kapcsolati tőke) könnyen kamatoztathatók, különösen a magyarországi befektetői csoportok Erdélybe, Székelyföldre vonzásával.²

Csekély információmennyiség birtokában messzire menő következtetések lehetetlen levonni. Konklúziókat legkevesebb félév múlva, a helyhatósági választásokat követően, de még inkább a parlamenti megmérettetés valamint a párt alapszabályzata, programja megszövegezését és vezető testületeinek megválasztása után lehet megfogalmazni. Jelen kísérlet politológiai premisszákból kiindulva közelített a kérdéskörhöz. Azon feltételek alapján próbált egy lehetséges pártjövőképet felrajzolni, amelyeket egy modern demokráciában létező politikai formációnak teljesítenie kell a társadalomban való sikeres beágyazódáshoz. Jövő ilyenkor már biztosan okosabbak leszünk.

1Magáról a jelenségről, a kartellpártosodásról Bakk Miklós részletesen írt a Krónika 2008. január 25-i számában, a
Szempont című mellékletben, Gondolatok egy lebomlástörténetről című elemzésében