HTML

sapere aude

Mindenről és semmiről, a világról és a világomról, vonzásokról és taszításokról, jóról és rosszról, kételkedésről és bizonyosságról, csendről és lármáról, zsarnokságról és szabadságról, az emberről és a közösségről.

Friss topikok

  • krecsigabi: Sziasztok! Remélem, nem szólok túl későn, illetve elolvassátok időben. A Special Guest összeállt n... (2011.05.28. 11:27) One Wild Night
  • pálinkabarát: Régi ugyan a bejegyzés, de kell írjak. Tegnap előtt jöttem haza Libánból, ismét csodálatos volt! ... (2008.11.03. 23:49) Volt egyszer egy vadkelet
  • Laci: :)) Egy jót röhögtem!!! A nagy komolyságban épp az ilyen ártalmatlan balesetek hiányzanak:)) TIP... (2008.04.18. 12:42) Irredenta húsvéti nyúl
  • Julia: A mindenit...ezt jol megirtad vala... Gratula. (2008.02.25. 19:45) Irány a parlament!
  • Pesot: Kedves Zoltán! Köszönöm a kommentet. Az interneten már jó ideje ezt a nevet, a Pesotot használom. ... (2008.02.01. 14:34) Üdvözlés helyett

Linkblog

A Értől a Óceánig, avagy Ady forog a sírjában

2008.04.13. 10:11 :: Pesot

Tisztában vagyok vele, hogy a magyar nyelvet az teszi széppé, hogy megannyi nyelvjárást ismer és használ. Az is oké, hogy egyes vidékeken a határozott névelőnek csak egyik formáját használják. De az már nagyon nincs rendben, hogy a köznyelvben, nyilvános felületeken (pl. blog) sokan egyszerűen megfeledkeznek a határozott névelő "az" formájáról. Blogot még haggyám, de amikor egyetemi előadásokon neves előadók is "a allokációról meg a embercsoportok közti együttélésről" értekeznek, na ekkor áll fel a szőr a hátamon. Erre még rátesznek egy lapáttal a politikusok, újságírók, amikor olyan, emberi fül számára förmedvények hagyják el a szájukat, mint "beszéltem miniszterelnök úrral vagy elnök úr biztosított arról, hogy...".

Nem, nem helyes, mert a határozott névelő elhagyása zavarossá teszi a közlendőt és egyszerűen irritálja a magyar nyelvet szépen, helyesen beszélni és hallgatni kívánók esztétikai érzékét.  Mennyivel jobban hangzik, hogy "beszéltem a miniszterelnök úrral" vagy "kinyitottam az ablakot". Ráadásul már tragikomikus fordulatot vesz a történet, amikor valaki már-már emberfeletti erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ki tudja mondani "a ablakot" formát, hisz az egymásután elhangzó két magánhangzó kiejtése nehézségekbe ütközik.
Ma reggel, mikor szokásos blogkörútamat futottam, egyből megszúrta a szemem egy cím "Miért bámuljuk a üres lelátót". Na gondoltam ezt már nem hagyhatom annyiban. Megértem én, ha valaki olyan vidéken nőtt fel, ahol nem nagyon használatos a határozott névelő mindkét formája, azt azonban már nem, hogy az illető, ha már nyilvános közlésre szánja el magát, akkor semmibe veszi a nyelvtani szabályokat. Nem hiszem, hogy az iskolában ezt így tanítanák. 

Én is tudnék ízesen beszélni székelyként, mint ahogy beszélek is, ha olyan környezetben vagyok, de arra már nem vetemedek, hogy ezzel nyilvános közegben mások nyelvi érzékenységét sértsem. Még akkor sem, ha sokan kifejezetten szeretik a(z) ízes nyelvjárásokat.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://polisz.blog.hu/api/trackback/id/tr26423398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.