Minap a villamospótlón testközelből volt alkalmam szemrevételezni három magyar gárdistát. Sikkes, kifogásolhatatlanul elegantos egyenruhájukban, keményített inggalérjukban üdítő színfoltként pompáztak a tömegben. Egyikük gyorskaját majszolt, kezében Coca-Cola terméket szorongatott. Időnként nagyot húzott a flaskából, mintha győzködni akarna, hogy a magyar szélsőjobb minden híreszteléssel ellentétben nem antoglobalista, nem Amerika -és multiellenes. Mert, ha ez az egy szál legény magára nézve kötelező erejűnek tartotta volna a gárdájára vonatkozó doktrínákat, akkor ha fene fenét eszik is málnásfürdői ásványvizet szerzett volna be, de legalábbis borszékit, mert azt Magyarországon is forgalmazzák.
A menetelés, a katonás pattogás minden előző híreszteléssel ellentétben nem létformája a gárdistának. A buszra úgy szálltak föl, mint bárki más, csöndesen diskuráltak maguk között, élvezték az ablakon beáramló simogató napsugarakat. Fizimiskájukon sem látszott különösképpen, hogy olyan régóta sóvárognának a szebb magyar jövő iránt. Megfordult a fejembe, hová is mehetnek ilyen talpig díszben? Kérdésemre még aznap választ kaptam. A trió a Fővárosi Bíróságra igyekezett, ahol a Magyar Gárda feloszlatásáért indított peres eljáráson kívántak részt venni.
Na ott nyoma sem volt a szelíd tekinteteknek, a zsömlét hamiskás mosollyal
majszoló ábrázatoknak, az örülünk egy újabb napnak feelingnek. A csordaszellem és Für Lajos mentor jelenléte gyökeresen megváltoztatta hőseink magatartását. Szigorú, zord tekintetek, önkényes igazoltatás a Bíróság épületében és az Országos cigány Önkormányzat képviselőivel majdnem verekedésig fajuló verbális kontaktus. A csetepaté véget értével gondolom ismét buszra szálltak a nemzeti felébredés katonái és haza felé vették az irányt. Elképzelhető, hogy egyikük-másikuk gyorsétterembe fogyasztotta el vacsoráját, nagyokat böffentett a jól megérdemelt kólától és beült egy moziba, ahol éppen a Persepolist vetítették? Há miért is ne? Sehol nem írja a szabályzatban, hogy egy gárdistának csak a Kárpátia militáns akkordjaira szabad balagnia, hogy ha törik-ha szakad csak kumiszt és magyar bort ihat és azt sem írja sehol, hogy este hálózsák helyett lóbőrrel takarozzék. A lóbőrt ettől függetlenül húzhatja, egészen másnapig, mikoris talpra magyar, hí a haza!
